Kihűltem.
Egyre csak fáztam. Aztán beledobtak a vízbe. Természetesen ott még hidegebb
volt. De akármennyire is szenvedtem, mégis hiányzik. Hiányzik a mozgalom,
hiányzik az, hogy éreztem valamit, még ha fájdalmat is. Most semmit sem érzek.
Üresnek érzem magam itt a föld alatt. Érdekes. Az, amit pár nappal ezelőtt
mindennél jobban kívántam, az válik a legnagyobb ellenségemmé; a magány.
(Trautmann István,
11. C)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése