Cserbenhagytak.
Eltűnt a gazdám, elhagyott engem. Talán rám unt volna? Vagy csak nem voltam
neki elég szép és okos? Hisz nem is beszélgetett velem soha. Rosszul bánt
velem, nem érdekeltem.
Fázom. A húsomba mar
a hideg, jeges víz. Egy furcsa, kellemetlen alak vacog alattam. Tudjuk jól
mindketten, ő is meg én is: ez itt a vég. Mindketten megfagyunk ma. Egy darabig
küzdöttünk, de már csak céltalanul lebegünk. Lehet, hogy ez a sorsunk, így lett
elrendelve. Elvégre ugyanolyanok vagyunk mi ketten. Keserűek és elhagyottak.
Filmként pörgetem
magam előtt a hibáimat, keresve, hol rontottam el. Talán ő is ezt teszi.
Már nem érzek semmit.
Nem érzünk semmit.
(Szűcs Panni, 11.
C)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése