Tébolyult kezek
szorítanak görcsösen. Jéghidegen szelem át a két nő közötti távolságot. Szinte
suhanok a feszültséggel teli levegőben, düh és rémület elegye vibrál
körülöttem. Rohanva közelítek az áldozat felé, valamilyen nálam nagyobb, külső
hatalom vezényel. Ő a karmester és a zenész, én a hangszer.
Támadásba lendülünk,
ő meg én. Lecsap a nőre. Vagy talán én vájok a húsába önszántamból? Újabb és
újabb vágások, egyre mélyebben. Nem akarom megölni. Ki a gyilkos: a fogva
tartóm vagy én?
Meg fog halni.
(Szűcs Panni, 11. C)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése