Cipők

-Nem foglalkozik velünk.

-Ugye? Mindenféle pocsolyákba lépked. Egyáltalán nem foglalkozik az érzéseinkkel.

-Na meg a reggeli hideg, nedves fű.

-Ne is mondd... Szerinted tudja, hogy nekünk vannak érzéseink?

-Dehogy tudja! Csak azzal van elfoglalva, hogy beérjen időben a suliba.. vagy mibe. Most is csak addig van nyugtunk, ameddig le nem száll a metróról.

-Önző dög. Senkivel sem foglalkozik, csak magával.

-Sőt, még magával sem.

-Én ezt.. lehet nem bírom már sokáig.

-Ki kell bírnunk! Ha feladjuk, akkor lecserél egy másik párra.. egy szebbre.. egy kényelmesebbre.. Aztán berak minket a többi kidobott cipő közé.

-Te! Hát akkor végre lenne társaság!
-Basszus! Hát erre miért nem gondoltunk előbb?

*szakad-szakad*

(Trautmann István, 11. C)