14. A Biblia néhány jellegzetes műfajának bemutatása

A Biblia, bibliai (zsidó-keresztény) a görög-rómaikultúra mellett a másik alappillére az európai kultúrának. Egy létértelmezései forma, mely szerint Isten teremtette a világot (Genesis) a szavával, amely később megtestesült (az Újszövetség szerint Jézus személyében). Elnevezése a görög bibliosz szóból származik, mely jelentése ’könyvek’, - mivel több, kisebb-nagyobb könyvből tevődik össze. (Egyik érdekessége, hogy több szerzője van, mégis egységes.) Alapvetően két egységre/részre oszthatjuk: Ó- és Újszövetségre, mely azt jelzi, hogy Isten kétszer köt szövetséget az emberrel: először közvetlenül Ádámmal, majd Jézuson keresztül.
  Az Ószövetség– Ótestamentum, ’régi szövetség” – a zsidók szent könyve, mely magába foglalja – mint említettem – az Ádámmal kötött szövetséget. A szövetség alapvető definíciója: egy olyan megállapodás, melyben mindkét fél kölcsönösen teljesíti a megszabott feltételeket, kölcsönösen felelnek egymásért. Ezt a szövetséget viszont az ember „elrontja”, megszegi, így neki is kell helyrehoznia. Tulajdonképpen Jézusnak azért kellett emberré válnia, hogy e bűnt jóvátegye. Ugyebár a vele kötött szövetséget foglalja magába az Újszövetség, melyet – az Ószövetséggel ellenben – a zsidók nem ismernek el szent könyvnek, csak a kereszténység, akik ezen írást ismerik el szent könyvüknek.
  Az Ószövetség - tehát a Biblia első fele – nagyrészt héberül, Kr. e. XII. századtól Kr. e. II. századik íródott és 39 könyvből épül fel. Három nagy egységre bonthatjuk: a Tórára (= Pentateuchus, Mózes 1-5), a Történeti írásokra (Józsuétól a Makkabeusokig), a Bölcseleti írásokra (Jóbtól Sírák fiáig) és a Prófétai könyvekre (Ézsaiástól Malakiásig). Az Újszövetség - tehát a második fele– javarészt görögül íródott a Kr. u. I. században és27 könyvből tevődik össze. Felépítése az előzőhöz hasonlatos, mivel áll: az Evangéliumokból (Máté, Márk, Lukács, János evangéliuma), a Történeti írásokból (Az apostolok cselekedetei), a Tanítói írásokból (levelek: Pál levelei, A zsidókhoz írt levél, Jakab levele, Péter levelei, János levelei, Júdás levele), illetve a Prófétai könyvből (A jelenések könyve).
  A Biblia olyan irodalmi műfajokból épül fel, mint például az epika műnemébe tartozó evangéliumok és elbeszélések, a líra műnemébe tartozó zsoltárok, szerelmi dalok és jeremiádok (sirató énekek), illetve levelek, törvények, parancsolatok, prédikációk és próféciák.

Feleletem témája a Biblia – imént említett – néhány jellegzetes műfajának bemutatása.

A prófécia görög eredetű szó, jelentése ’isteni üzenet’. A prófétai könyvek az Ószövetségben találhatók. 15 prófétai könyv van, ebből 3 nagy és 12 kisebb, pl.: Jeremiás, Dániel, Ezékiel, Jónás, Ézsaiel, stb.. A próféta elnevezés a görög prepothészszóból származik (héberül nábi), jelentése: küldött, tkp. médium (latinul). Ezen személyek hármascélú küldetéssel rendelkeznek: a) Isten tiszteletének védelme, b) politikai jellegű feladat, tanácsadói szerep, c) erkölcsi jellegű. A próféták nagy része visszautasítja feladatát (pl.: Jónás története àBabiloni Birodalom, Ninive).

A zsoltárokószövetségi himnuszok (tkp. képes szövegek), melyek Isten dicsőítésére szolgálnak. Imák találhatók benne, a legtöbbet pedig Dávid király írta – továbbá: Kórah fiai, Asáf, Mózes, Salamon, Etán. A leghíresebb a 23. zsoltár, mely egy metaforarendszerre épül fel, és Istent pásztorként, az embereket pedig nyájként mutatja be, mert az Úr vezet, irányít és gondoskodik róluk. Alapelemei:

·         gondolatritmus: egyes mondatok, mondatrészek, valamint gondolatok szabályos ismétlődése.

·         Figura etymologica (szófejtő alakzat): azonos tövű szavak ismétlésén alapuló szóalakzat, retorikai alakzat, költői eszköz. Olyan szószerkezet, amelyet ugyanazon szótőnek két vagy több különböző toldalékolt alakja alkot. Általában a fokozás eszközeként alkalmazzák. (pl.: „Halálnak halálával halsz”– Halotti beszéd.)

  Az evangéliumokat (= örömhír) az Újszövetségben olvashatjuk, melyeket négy evangélista fogalmazott meg – név szerint: Máté, Márk, Lukács (szinoptikusok = együttállók) és János –, s melyek Jézus szavait, cselekedeteit foglalják magukba. Minden evangélium más-más szemszögből mutatja be Jézust: Máté kifejezetten a zsidóknak írja, Márk pergőbb, cselekmény teli evangéliumot írt, melyben a csodákra helyezi a hangsúlyt, Lukács orvos volt, tehát ebből a szempontból is közelítette meg, János pedig nem a születésétől kezdve írta meg, mivel a kezdetektől bizonyos volt, hogy ő lesz Krisztus, s ő maga Isten igéje.

  Szerelmi dal: az Énekek éneke a szerelmi és lakodalmi költészet gyűjteménye.

  A levelek címzettje a gyülekezet vagy annak vezetője, témája egy adott fennálló probléma.

  A törvények és parancsolatoka helyes életvitelt írják le, magatartási és erkölcsi törvényeket fogalmaznak meg. Ilyen pl. a Tízparancsolat, illetve a Hegyi beszéd, melyben ugyanazon normák kerültek megfogalmazásra, mint a Tízparancsolatban, csak szigorítva (pl.: nem csak ölni ne öljünk, de még szóban se bántsuk társainkat).

  Jézus példabeszédek (parabolák) által tanított, melyhez a példázatos beszédmódot használta eszközéül. Ennek lényege, hogy a kor erősen képi gondolkodásához igazodik. A hétköznapi életből vett tapasztalatokra épül, szemléletességével elvont gondolati tartalmakat világít meg és közvetít. A két leghíresebb példázatA magvető (Máté 13.) és A tékozló fiú (Lukács 15.).
  A magvető: Kiment a magvető vetni. Vetés közben néhány mag az útfélre esett. Madarak jöttek oda és felkapkodták azokat. Mások sziklás helyre estek, ahol kevés volt a föld. Azonnal kihajtottak, mert nem voltak mélyen a földben. Amikor azonban a nap felkelt, megperzselődtek, és mivel nem volt gyökerük, kiszáradtak. Megint mások tövisek közé estek. Amikor a tövisek megnőttek, megfojtották őket. A többi pedig jó földbe esett és termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit, tehát sokkal többet, mint amennyi mag a földbe esett.

  A tékozló fiú: Egy embernek két fia volt. A fiatalabb azt mondta édesapjának: „Add ki nekem a vagyon rám eső részét.”. Az apa ekkor megosztotta vagyonát a két fia között, s nem sokkal ezután a fiatalabbik fiú összeszedte mindenét és elköltözött egy távoli országba. Ott olyan tékozló módon élt, hogy rövid idő alatt elfogyott minden vagyona. Akkor nagy éhínség támadt a vidéken. Az ifjú nélkülözésben kezdett élni. Egy alkalommal elment az egyik polgárhoz, aki kiküldte a földjére disznókat legeltetni (zsidók számára a disznó tisztátalan állat, így az efféle munka is „piszkos” számukra). Az ifjú éhezett, és szívesen jól lakott volna azzal a moslékkal is, amit a disznók ettek, de senki nem adott neki. Ekkor elgondolkodott helyzetén: „Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy.” Útra kelve el is ment apjához. Még távol volt, mikor meglátta édesapja, és megszánta. A fiához futott, átölelte és megcsókolta őt. A fiú így szólott apjához: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek.” Az apa azonban azt mondta szolgáinak: „Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára! Azután hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.” Az idősebb fiú ekkor a mezőn volt. Mikor a ház közelébe ért, hallotta a zenét és a táncot. Előhívott egy szolgát, és megkérdezte, hogy mi történik itt. A szolga elmondta: „A testvéred jött meg,és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt.” Akkor az idősebb fiú megharagudott, nem akart bemenni. Apja kijött, és kérlelte, jöjjön be, vegyen részt az ünnepségen. Ő azonban azt mondta: „Látod, hány esztendeje szolgálok neked, és te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút.” Az apa erre azt felelte: „Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.”
  E példázatban az apa Isten jelképe, a kisebbik fiú a megtért bűnösé, a nagyobbik a hívőé. A tanulság pedig: Isten minden nap várja a bűnös embert, hogy megtérjen, a hívőnek pedig bátrabban kell hinnie.

  A prédikációk – latinul praedicare, jelentése: ’kijelent’ – egyházi beszédek, vallásos szónoklatok, melyek elsősorban élőszóban hangzanak el, de terjesztik írásos formában is. Ilyenek pl.: Pál apostol prédikációi.

  Feleletem zárásaképp megemlíteném, hogy a teljes Bibliát eddig több mint 300 nyelvre fordították le, az Újszövetséget közel 800-ra. Egyes részleteinek magyarra fordításai már a XV. században megkezdődtek. Végül a teljes Bibliát elsőnek Károli Gáspár fordította le magyar nyelvre olyképp, hogy az fenn is maradjon, melyet 1590-ben adtak ki Vizsolyban.