7. Műfaji hagyomány és barokk szemlélet Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című eposzában

A barokk egy művelődéstörténeti korszak a 17-18. században. Elnevezése az olasz „verocco” szóból származik, melynek jelentése: szemölcs, túlburjánzás (ez a korszak fő jellegzetessége). Túldíszítettség, fényűzés, erő, dinamizmus (mozgalmasság), a hatalom demonstrálása jellemezte. Célja: ellenreformáció, meggyőzés, vallásos áhítat felkeltése volt. Idején kisebb stílusirányzatok jöttek létre:
  Klasszicizmus:Elnevezése a latin „classis” szóból származik, mely jelentése: osztály. Az antik görög és római művészetet tekintette példaképének, s céljának e műalkotások utánzását tartotta. A klasszicisták racionalisták voltak, hitték, hogy az antik remekművek elemzése nyomán képesek elvonni a tökéletes műalkotások létrehozásának szabályait. A klasszicizmus művészetelmélete ezért dogmákat alkotott (Pl.: hármas egység). Horatius figyelmeztetése nyomán célul tűzték ki, hogy a műveknek gyönyörködtetni és tanítani kell.
  Rokokó: Elnevezése a francia „rocaille”, kagyló szóból származik. (A barokk „túlhajtott változata”). A barokk és a klasszicizmus korát összekötő stílus. Könnyedség, díszítettség, miniatűr képek, növényminták kedvelése, boldogság és öröm hirdetése jellemzi. A barokk monumentális, dinamikus jegyei helyett a bájosabb, könnyedebb formát kedvelte.

Mint említettem, a barokk céljait képezte az ellenreformáció megvalósulása is, mely tulajdonképp a katolikus megújulást jelentette. E tudatos mozgalom a katolicizmus[1] törekvése volt mind vallási, mind társadalmi téren a protestantizmus[2] térnyerése ellen, elveszett pozícióik visszaszerzésére. Ebből a célból ült össze a tridenti zsinat 1545. december 13-án. Az ellenreformáció korszaka 1546 és 1648 közé tehető; a schmalkaldeni háborúval kezdődött és a harmincéves háború végével fejeződött be.
  Hazánkban Pázmány Péter az ellenreformáció vezéralakja, többek közt a magyar prózai rend megújítója, a magyar műfordítás atyja, illetve több-kevesebb irodalmi tevékenységet is végzett.
  A barokkhoz fontos megemlíteni, hogy eleve fikcióra épül, így elmondhatjuk, hogy a költemény felépítése is fiktív, a modernség – úgynevezett – előfutára, hajlamos a transzcendensekre, stb..

Zrínyi Miklós a magyar barokk kiemelkedő alakja, költő, politikus, valamint hadvezér volt. Elsősorban hadi sikereire volt büszke: ő a magyar hadtudomány megteremtője (a Nemzetvédelmi Egyetem róla kapta nevét). Református családban született (à katolizált) és Pázmány Péter volt a nevelője. 1637-től törökök elleni portyákat vezetett, illetve harcolt az I. Rákóczi György elleni hadjáratban is. A testvérharc érlelte meg Zrínyiben Magyarország – Erdély összefogás szükségességének gondolatát. Többek közt írt hadtudományi és politikai röpiratokat, például: Vitéz hadnagy (1650-1653),Mátyás király életéről való elmélkedések (1656) –államelméleti mű,Az török áfium ellen való orvosság (1660-1661) – Zrínyi az 1660-as évektől újra a török elleni harc felé fordult. E politikai röpiratában a nemzetet szólítja meg – az európai politikai helyzetből következően a magyarságnak nincs más lehetősége a török kiszorításáért vívott küzdelemben, mint hogy összefogja a maga erőit, nem várva segítségre sem a Nyugattól, sem a Habsburgoktól. E keserű következtetés ellenére Zrínyi nem mondott le egy törökellenes európai összefogásról sem, széles körű, nemzetközi levelezése és röpiratainak külföldi megjelenítése ezt a célt szolgálták.
  Fő műve a Szigeti veszedelem című verses eposza, melyet 1645-től egészen 1651-ig írt. A mű Szigetvár 1566. évi elesésének állít emléket.

Zrínyi Miklós fő elvei:

1.      A magyarok támaszkodjanak önmagukra.

2.      Legyen önálló nemzeti hadsereg.

3.      Legyen magyar abszolút uralkodó.

4.      A szerencséért tenni kell.

Zrínyi élete során részt vett az 1663-as habsburg-török háborúban is, következtében kinevezték a magyarországi hadak fővezérévé, megállította az offenzívát[3], 1664-ben pedig szervezkedett a habsburg udvarpolitika ellen. Végül ugyanebben az évben vadászbaleset következtében életét vesztette.

Mielőtt rátérnék tételcímem részletezésére, kifejteném, mi is a barokk eposz.
  Az eposz az epika műnemébe tartozó, nagy terjedelmű elbeszélő költemény. Rendkívüli képességekkel rendelkező főhőse isten(ek)től is támogatva nagy, egész közösség számára jelentős tetteket visz véghez.
  A barokk eposz átveszi a homéroszi eposz kellékeit és a saját képére formálja:

Kellékek	Homéroszi eposz	Barokk eposz
Invokáció (segélykérés)	Kalliopéhoz	Szűz Máriához
Propozíció (témamegjelölés)	-	Vallási harc
Deus Ex Machina (isteni beavatkozás)	Görög istenek	Angyalok, démonok, Jézus, Isten
Mitológiai apparátus	Küklopsz, szirén, stb.	Angyal, démon, stb.
In Medias Res (közepébe vágás)	-
Epitheton Ornans (állandó jelző)	-	Pl. vitéz
Enumeráció (seregszemle)	-
Epizódok	-
Bőbeszédűség	-
Tárgyilagosság	-

A barokk továbbá két eposzi kelléket is „kifejlesztett”, melyek: Athleta Christi (Krisztus bajnoka) és Imitato Christi (Krisztus képmása).

Szigeti veszedelem

A Szigeti veszedelem eredetileg az Adriai tengernek syrenaya című gyűjteményes kötet harmadik tagja. A kötetben szerelmes versek, hősi eposzok és epigrammák találhatóak, elnevezése pedig egyfajta önmetafora, melyben a szirén megegyezik a költővel.
  A mű 15 részből (pars) áll. A versszakok részenként meg vannak számozva, s e versszakok számának összege 1566, mely megegyezik a szigeti ostrom évszámával, ezzel is egyfajta emléket állítva az elesetteknek – mint említettem. A Szigeti veszedelmet kiragadták a kötetből.

Barokk fikciókkal dolgozik, illetve összekeveri az idősíkokat, pl.: feleségének írt versei csak halálát követően írta, s ebben rejlik a barokk modernsége.
  A mű egyfajta „előmodern laboratórium”, hisz az epikát és a lírát ötvözte a barokk idején (ez csak a romantikában válik elfogadottá, a lírából az eposzra tér át a hangsúly), mely egyfajta irodalmi játék.

A Zrínyi család elhagyta a reformátusvallást és katolizáltak. Talán ennek is köszönhető, hogy Zrínyi világképében keveredik a protestáns és katolikus elem is. Ez a három nézet fő művében, a Szigeti veszedelemben is keveredik, illetve megjelenik. A Szigeti veszedelem az epika műnemébe tartozik, eposz. A barokk eposzok kissé eltértek az antikvitás korában írt eposzoktól. Az eposz nagy terjedelmű verses alkotás, főhőse emberfeletti képességekkel rendelkezik és a közösségre nézve nagy tetteket visz véghez. Ezen kívül az eposzi kellékeket – invokáció, propozíció, deus ex machina, mitológiai apparátus, in medias res, epitheton ornans, kitérők és enumeráció - is használnak. Ezeket az elemeket a barokk eposz is átveszi, csak a saját képére formája. Például a propozíció mindig valamilyen vallási téma, a Szigeti veszedelemben ez vallási harc, az invokáció pedig nem Kalliopéhoz szól, hanem Szűz Máriához, ami egyébként református világnézetre jellemző, és az isteni beavatkozás angyalok, démonok, Jézus és Isten által történik. Ezeken kívül a barokk két új kelléket is kitalál, az Athleta Christit és az Imitato Christit vagyis Krisztus bajnoka és képmása. A műben Zrínyi közvetlenül Jézushoz imádkozik protestáns elem, az viszont katolikus, hogy a feszületen lévő Jézushoz teszi. Szintén protestáns elem, hogy Jézus válaszol, de az már katolikus, hogy csoda formájában teszi ezt, úgy, hogy a feszületen lévő Jézus háromszor meghajol. Protestáns elem az is, hogy a török azért támad a magyarokra, mert ez Isten büntetése.

Kiemelném a 12. ének első felét (1650-1651). Itt a politikai és a poétika tulajdonképpen összeér Cumilláék történetében, de ez csak utólag kerül a műbe. Ennek célja, hogy nyíltan beszélhessen feleségéről, mivel sajnálja, hogy nem tudott ott lenni felesége halálakor, és nem segíthetett. (Apósa őt hibáztatja).

Feleletem zárásául megemlíteném, hogy a mű alapvetően barokk céllal íródott: török vallás ellenes, a műben a magyarok aratnak győzelmet (paradoxon) à fizikailag vesztesek, erkölcsileg győztesek.
  Jelentősége a magyar irodalomban: A mű nagyon hasonlít Tasso A megszabadított Jeruzsálem című alkotására, valamint Arany János megállapította, hogy Zrínyi változata eredeti (többen feldlgozták) és nincs a magyar irodalomban ehhez hasonló.

---

[1]A keresztény vallás legnagyobb múlttal és hagyományokkal rendelkező fő irányzata, az úgynevezett világvallások egyike.

[2]Mint gyűjtőnév alatt érteni szokták a keresztény egyháznak azon egyik fő gát, mely a reformáció következtében a 16. században a római katolikus egyháztól különvált.

[3]Nagy erejű támadás, támadó fellépés, eljárás.