Madách Imrét egyműves szerzőnek tartják
fő műve, Az ember tragédiája miatt,
melyet 1859-ben kezdett írni és mellyel a legnagyobb sikert érte el. A mű
megírásához – formai szempontból - a romantika kedvelt műfaját, a drámai
költeményt választotta. Drámai jellegzetessége, hogy párbeszédes, megjelenik
benne a tragikum, illetve minden színben értékpusztulás figyelhető meg. A műben
kibontakozó „jelenetsor tematikus szerkezetnek
és lírai hangnemnek van alárendelve”[1](e szerkezet az,
mely érvényre juttatja a Tragédiában a létértelmezést). Emellett költeményi
jellegzetessége, hogy ritmikus, illetve erőteljes érzelmi hullámok jelennek
meg. A kor jellegzetessége, hogy a szerző keverheti a műfajokat (abszolút
romantikus).Ilyen művek továbbá: Victor Hugo: Századok legendája, Goethe:
Faust, valamin Byron: Kain. Tartalmi szempontból a mű szerkezete
világráma/emberiség költemény, ami olyan mű, mely egy ember sorsán keresztül
foglalkozik az emberiség nagy kérdéseivel és ezekre a kérdésekre az emberiség mitikus
múltjában keresi a választ. Emellett a műben több realista elemet is
találhatunk, melyek a következők: társadalom ábrázolása (társadalomkritika),
típushős (Ádám), saját korra való kitérés (túltermelési válságok, harc a
piacért), karrierizmus: az egyénnek társadalmi helyzete dönti el személyiségét.
Azt is meg kell említeni, hogy a mű szerkezete nem felel meg a hármas egység
klasszicista követelményének, ugyanis a cselekmény nem egységes, több
helyszínen játszódik, illetve több ezer év alatt.
A mű létrejöttének körülményeit számon
vetve több probléma is megjelenik. Többek között az, hogy nincsen a
színjátszásnak intézményesített háttere, nincsen filozófiai nyelv, ami abból a
szempontból is problémát jelent, hogy Az ember tragédiája filozofikus mű, ebből
adódóan pedig sok helyen érthetetlen. Személyes tragédiák sorozata is
közrejátszott, melyekkel a szerzőnek meg kellett küzdenie, így ezeket
beépítette a műbe. A legtöbb efféle tragédia a szabadságharchoz kötődnek, mely
során Madách több családtagját is elvesztette, de ide lehet sorolni
félresikerült házasságát (botrányok sorozata, felesége megcsalta, válás). Ezen
házasság vezetett a nőről alkotott negatív képhez is.
További hátteréhez tartoznak a különböző eszmei, tudományos elméletek, hatások. Például: a XIX. századi természettudomány hatásai, Feuerbach materializmusa, Fourier utópista szocialista elképzelései (falanszter-elmélet), mechanikus materializmus (a világ, mint gépezet – örökös körforgás), fagyhalál-elmélet (entrópia elv => a Naprendszer kihűlése), frenológia (koponyatan), Büchner determinizmusa (meghatározottság): az ember determinált lény, a Biblia, mely a mű keretét adja, valamint a Hegeli dialektika. Hegel filozófiája szerint van egy állítás (tézis), egy ellenállítás (antitézis), illetve – ezekből kifolyólag – egy összegzés (szintézis), és a filozófus szerint így épül fel a világ. A műben a Hegeli dialektika csak részben érvényesül, ugyanis a tézis Ádám eszméje, mint olyan jelenik meg, az antitézis az ő bukásai, viszont szintézis ezt nem követi, tehát Ádám nem tanul hibáiból.
További hátteréhez tartoznak a különböző eszmei, tudományos elméletek, hatások. Például: a XIX. századi természettudomány hatásai, Feuerbach materializmusa, Fourier utópista szocialista elképzelései (falanszter-elmélet), mechanikus materializmus (a világ, mint gépezet – örökös körforgás), fagyhalál-elmélet (entrópia elv => a Naprendszer kihűlése), frenológia (koponyatan), Büchner determinizmusa (meghatározottság): az ember determinált lény, a Biblia, mely a mű keretét adja, valamint a Hegeli dialektika. Hegel filozófiája szerint van egy állítás (tézis), egy ellenállítás (antitézis), illetve – ezekből kifolyólag – egy összegzés (szintézis), és a filozófus szerint így épül fel a világ. A műben a Hegeli dialektika csak részben érvényesül, ugyanis a tézis Ádám eszméje, mint olyan jelenik meg, az antitézis az ő bukásai, viszont szintézis ezt nem követi, tehát Ádám nem tanul hibáiból.
Fontos megemlítenem, hogy a kiadások
között több változtatás is fellelhető, melyek közül a leglényegesebbek: a
kézirat, Arany átirata (mely rímel is), az első kiadás, valamint a Szász Károly
bírálata által megszerkesztett második kiadás (végleges).
Isten alakja eredetileg komikus elem lett volna az első változatok elképzelése alapján: Madách eredeti irata: „Be van fejezve a nagy mű, igen. Úgy összevág minden, hogy azt hiszem, év milliókig szépen el forog, míg egy kerékfogát újítani kell.” (~ komikus). (Madách mellé is írta, hogy „komis”.) Az idézetben szereplő „azt hiszem” okot ad a kérdésünkre: Isten csak hiszi, és nem tudja? Ebből fakadóan elmondhatjuk, hogy a mű utolsó mondata: „Mondtam ember, küzdj és bízva bízzál…”[2] nem patetikus.
Arany véleményezése után: „Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen. Év-milliókig eljár tengelyén, Míg egy kerékfogát ujítni kell.”.
Isten alakja eredetileg komikus elem lett volna az első változatok elképzelése alapján: Madách eredeti irata: „Be van fejezve a nagy mű, igen. Úgy összevág minden, hogy azt hiszem, év milliókig szépen el forog, míg egy kerékfogát újítani kell.” (~ komikus). (Madách mellé is írta, hogy „komis”.) Az idézetben szereplő „azt hiszem” okot ad a kérdésünkre: Isten csak hiszi, és nem tudja? Ebből fakadóan elmondhatjuk, hogy a mű utolsó mondata: „Mondtam ember, küzdj és bízva bízzál…”[2] nem patetikus.
Arany véleményezése után: „Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen. Év-milliókig eljár tengelyén, Míg egy kerékfogát ujítni kell.”.
Feleletem témájának bemutatását
elsősorban a cím értelmezésével kezdeném. A történelemelemzés a mű egyik célja
volt, miszerint a felmerülő kérdés: van-e a történelemnek célja, logikája? Ezt
a kérdést fejti ki a mű, melyet eszmék váltogatásával valósítja meg a szerző.
Ezen szerkezet pedig egyfajta szellemtörténeti megközelítés, melylényege, hogy
egy adott eszme uralja a területet. Továbbá megjelenik Nietzsche körforgásos
történelemszemlélete is, mely szerint a történelem spirálisan halad előre. A
létértelmezést a fent említett szerkezet juttatja érvényre. Ádám és Lucifer
párbeszéde egyfajta „belső vita a romantikus
liberalizmus célszerűség igénye és a pozitivizmus körkörös létértelmezése
között”1.Lucifert és Ádámot Madách az úgynevezett hasonmás-szerkesztéssel formálta meg.
Egyrészt ellentétben állnak egymással, mégis szorosan összetartoznak. A
történelmi színek Lucifer igazát támasztják alá, de saját igazát is csak
kelletlenül fogadja. Mindig előre látja Ádám bukását, de tényleges
bekövetkezésével elégedetlen. „Lucifer az
ember létét körkörösen, ironikusan értelmezi, iróniájából azonban nem hiányzik
a pátosz, sőt a tragikum árnyalata sem.”1Továbbá felmerül a
kérdés, miszerint Ádámnak van-e lehetősége arra, hogy ne bukjon el? Lucifer
erre nemmel felel, az Úr pedig nem válaszol. Ebbe Ádám nem nyugszik bele, így
Luciferrel együtt harcolnak az Úr ellen, melyből megállapítható, hogy Madách
nem fogadja el Spencer pozitivista Isten-képét. „A tragédia polemikus tudatot dramatizál, mely a következő
megállapítássorra bontható le: létemnek céllal kell bírnia, én viszont nem
látom ezt acélt, tehát valami/valaki nálam hatalmasabb jelölte ki, és ahhoz,
hogy megismerjem létem célját, ezt a valamit/valakit kell megtalálnom.”1A
mű tehát az emberi lét értelmének/céljának kérdésre keresi a választ, ezt pedig
a továbbiakban bizonyos színek bemutatásával kívánom alátámasztani.
A mű szerkezete felvonások helyett
színekből áll. Madách a művet nem feltétlenül előadásokra szánta, ami abból is
látszik, hogy igen darabosak az instrukciók -> sok van belőlük és nincsenek
átgondolva. A mű 15 ilyen színt ölel magába, melyek tematikusan csoportokra
oszthatók:
I.
Keret színek: a történet keretét
adják.
·
1-2-3. és 15.
szín: a történet a mitikus időben játszódik, magába foglalja a teremtést, a
bűnbeesést a Paradicsomban, az első emberpár kiűzetésének helyszínét, mely
Madách művében Pálmafás vidékként jelenik meg. Eszerint Lucifer álmot bocsát
Ádámra, aki csak a 15. színben ébred fel azon a helyen, ahol elaludt.
II. Történeti
színek:(más néven álom színek,
mivel Ádám az emberiség történetét csak álmodja.) Ezen színek a történelem nagy
korszakait mutatják be:
Ókor
·
4. szín:
Egyiptom
·
5. szín: Athén
·
6. szín: Róma
Középkor
·
7. szín:
Konstantinápoly (Bizánc)
·
8-10. szín:
Prága -> a magyarázat arra, hogy a prágai szín miért szerepel kétszer és a
Párizsi miért köztük helyezkedik el, az, hogy a 8. színben Ádám ismét elalszik
(álom az álomban), így a 9., Párizsi színt csak álmodja.
Újkor – Madách jelenkora
·
9. szín: Párizs
·
11. szín: London
III.
Utópisztikus színek: elnevezése nem
pontos, ugyanis az utópia ’boldog jövőt’ takar, ez pedig inkább ellenutópia.
Mivel a jövőben játszódnak, összefoglaló nevük lehet akár Futurisztikus színek is.
·
12. szín:
Falanszter
·
13. szín: Űr
·
14. szín: Hóval
és jéggel borított vidék (eszkimó)
A színek részletes elemzése előtt
viszont kitérnék a mű három főszereplőjére: Évára és a már korábban említett
Luciferre és Ádámra. A műben Lucifer a kritika, az ÉSZ, a hideg ráció „hangja”, viszont ebben az esetben felmerül a
kérdés, hogy Luciferben hol vannak az érzelmek, ugyanis a lélek nem csak
értelem, de érzelem is. Ádám a szívnek, a SZELLEM-nek,
míg Éva a TEST megtestesítője. Ők
hárman testesítik meg az ember „három rétegét”.
A műben megjelenő kapcsolatok közül egyrészt Ádámét és Luciferét, másrészt Ádámét és Éváit kívánom kiemelni. Mindkét kapcsolat látványos változásokat mutat:
Ádám – Lucifer: Lucifer eleinte úgy gondolja, irányítani tudja Ádámot, de ez nem mindig lehetséges -> Ádám Lucifer felett áll, így Lucifer – új ötletből fakadóan – a segédjévé lesz -> a bizánci és londoni színben változik leginkább kapcsolatuk, ugyanis előbbiben egyenrangú felekké válnak, utóbbiban pedig társakká.
Ádám – Éva: Madách végigskálázza, milyen kapcsolatok alakulhatnak ki köztük alábbiak szerint:
A műben megjelenő kapcsolatok közül egyrészt Ádámét és Luciferét, másrészt Ádámét és Éváit kívánom kiemelni. Mindkét kapcsolat látványos változásokat mutat:
Ádám – Lucifer: Lucifer eleinte úgy gondolja, irányítani tudja Ádámot, de ez nem mindig lehetséges -> Ádám Lucifer felett áll, így Lucifer – új ötletből fakadóan – a segédjévé lesz -> a bizánci és londoni színben változik leginkább kapcsolatuk, ugyanis előbbiben egyenrangú felekké válnak, utóbbiban pedig társakká.
Ádám – Éva: Madách végigskálázza, milyen kapcsolatok alakulhatnak ki köztük alábbiak szerint:
·
Éden: harmónia
·
Egyiptom: Éva
alárendelt
·
Athén:
egyenrangúak
·
Róma: mindketten
a másik testi oldalát használják ki
·
Bizánc: csak
lelki kapcsolat
·
Prága: a nő
kihasználja a férfit
·
Párizs: két
oldal
o idealizált nő
o démonikus nő
·
Falanszter: Éva
– elszakíthatatlan anya-szerep, Ádám – apa-szerep
·
Eszkimó: Éva
tárgy, nem lépnek kapcsolatba Ádámmal
·
a mű legvégén
pedig az összes kapcsolat megjelenik, harmónia viszont nincs.
Ezen kapcsolati lehetőségek
végigskálázása után jogosan merül fel bennünk a Karinthy által megfogalmazott
kérdés, miszerint „Férfi és nő hogyan
érthetné meg egymást, mikor mind a kettő mást akar? A férfi a nőt, a nő a
férfit.”
Fenti állításaimat a mű úgynevezett
kiemelt színeivel kívánom alátámasztani.
7. szín: Konstantinápoly (Bizánc) – Ebben a színben a szerző sokoldalúan mutatja be a kereszténység bukását, például: keresztes háborúk-> paradox: Isten nevében ölnek, búcsúcédula: üzérkednek a megváltással, bűnbocsánattal, vallási tanításon, elven vitatkoznak -> felekezetek közötti különbség, Isten nevében törvénykeznek, ölnek.
Éva ebben a színben apácaként jelenik meg (szüzességi fogadalom) -> Isten nevében lezárják a személyes életet.
Madách leszámol a vallási ideológiával: ez vallás, nem hit (egy hívő sem jelenik meg a színben).
A kereszténységen keresztül mutatja e, hogy a vallás személyes életeket tesz tönkre, illetve, hogy a hit intézményesedik, amellyel ő leszámol.
9. szín: Párizs („álom az álomban”)–Ádám álma Keplerként. Azért kiemelt szín, mert jelentős lélektani gondolat fogalmazódik meg benne.
Mivel ez csak egy álom, bármilyen gondolat, esemény belefér: Éva két szerepben (idealizált és démonikus nőkép), francia forradalom, (valamint megfogalmazódik a gondolat Magyarország: a szabadságharc csak egy szép álom, egyszer úgyis felébredünk).
Lendületes, mozgalmas tabló a francia forradalomról. Az eszme ezúttal a Tragédia más színeit is átszövő „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség” eszméje. A haza lép az első helyre az egyénnel szemben. Nagy ellentétek/ellentmondások kora: Ádám, mint Danton jelenik meg és Robespierre-vel áll szemben (Széchenyi <-> Kossuth). Danton – s vele Madách is – elfogadja a forradalmi erőszakot, DE a nép túlmegy a határon – vérszomj, mészárlás, értelmét vesztett erőszak => a forradalom tiszta eszméi a gyakorlatban pusztító ideológiává válnak. Ádám szerint senki sem győzött ebben, és tudta előre, hogy Robespierre is ki lesz végezve (ismételten belefér az álomba, hogy képes látni a jövőt). Ebben a környezetben a nő is szélsősége, ellentmondásos, így kap helyet a nő kétarcúsága a színben.
Végső soron: a forradalom megeszi gyermekeit, de eszméi változatlanul érvényesek.
11. szín: London (utolsó történeti szín) – (London: pusztulás.) Ezen szín az 1800-as években (XIX. század) játszódik, tehát Madách saját korában játszódik, a kapitalizmus kialakulásának időszakában. Az eszme ebben a színben a szabad verseny (Anglia, ipari forradalom ideje).
Kiemelt szín, mert: nem úgy épül fel, mint a többi, Madách saját kora, Ádám kívülálló/utazó, nincs egy egységes, összefüggő történet – mivel Madách nem látja át rendesen saját korát -, csak apró jelenetek, de mindegyik lényege ugyanaz: minden eladó, megvásárolható. Ezt bizonyítja a helyszín is, mely Londonon belül is egy piactér: a világ egy piac. (Arany János: Táncterem, Shakespeare: Színház, majd későbbiekben Arany János: Hídavatás).
Lezárulnak a történeti színek, így átlépünk a jövőbe.
12. szín: Falanszter – Az első futurisztikus szín – Fourier, francia utópista szocialista eszméi alapján. Megjelenik az egyéniséget elnyomó, merev, gépies társadalom (hosszú távon biztosan nem valósul meg). A tudomány eszméje itt nem bukik el. Ádám csak kívülállóként szemléli a falansztert. Megjelenik a frenológia (koponyatan) és a determinizmus felerősödik. Teljesen megszűnik az egyéniség fogalma – szándékosan, előzménye a Londoni színben látható, ahol az emberek önszántukból mondanak le egyéniségükről. Megtörténik az első embergyártási kísérlet -> ember lemásolja Isten (Lucifer már a mű elején megmondja az Úrnak).
Ádám csalódik a tudományban -> atomizál, leszámol vele. (Bizánci szín: a végletek ugyanazt a végletet váltják ki).
Ádám és Éva találkozásakor megjelenik az elszakíthatatlan anya-szerep, illetve Ádám is apa szerepben tűnik fel, mikor megtudja, hogy Éva gyermekét el akarják venni (rajta kívül mindenki lemondott a sajátjáról). Mivel Ádám kiállt Éváért, meglincselik -> Lucifer menti ki.
13. szín: Űr – Ádám ekkora mindenből kiábrándul, nem akar tovább a Földön maradni, így Lucifer felemeli az űrbe. Egy bizonyos ponton egyre gyengül, fázik -> mikor már nagyon gyenge, meghallja a Föld szellemének hívószavát.
Ádám név jelentése: ’földből való’ -> nem tud elszakadni, mivel, ha tovább emelkedik, meghal, így visszakényszerül. Felmerül viszont a kérdés: a jövőben az emberek el akarják majd hagyni a Földet?
Szellemi értelemben: elhagyva testi létét, szellemi lényként akar élni („magasabb szférákba” vágyik).
14. szín: Eszkimó-szín – Ebben a színben egy igen távoli jövőkép jelenik meg, mely a Föld kipusztulását mutatja. Ekkor jelenik meg az entrópia elmélet, mely a Naprendszer kihűlésének elméletét foglalja magába.
Ádám és Lucifer az Egyenlítő környékére érkezik, ahol találkoznak egy eszkimóval, akiről – mint kiderül – Ádám távoli leszármazottja. Az eszkimó istennek tekinti őt és azt kívánja/kéri tőle, hogy legyen több fóka a földön. Ez élelemszerzési szempontból volt fontos, ami azt jelenti, hogy az emberből egy elállatiasodott ösztönlény lett. Emellett Ádámék találkoznak Évával is, aki ebben a színben az eszkimó felesége. Megdöbbenti, hogy az eszkimó kéréséért cserébe felajánlja neki Évát, illetve az, ahogy a férfi bánik vele. Ebben az esetben tehát a nő eltárgyiasodásáról kapunk képet.
15. szín: utolsó keretszín – Ez ugyan nem kiemelt szín, viszont feleletem lezárásában fontos szereppel rendelkezik. Mint említettem korábban ez a mű utolsó színe, mikor Ádám felébred és ismét a Pálmafás vidéken találja, ahol Lucifer álmot bocsátott rá. Frusztrált, zaklatott, mégis magába zuhant – már-már depressziós – állapotban tér magához, szuicid gondolatai támadnak: végezni akar magával. Viszont, ha ezt megteszi, nem következik be az emberiség jövője, nem kezdődik el az emberiség története. Ekkor Éva bejelenti, hogy terhes, így elkezdődött a történelem.
Ádám megszólítja az Urat: Miért maradtunk életben? Három kérdést szegez neki:
7. szín: Konstantinápoly (Bizánc) – Ebben a színben a szerző sokoldalúan mutatja be a kereszténység bukását, például: keresztes háborúk-> paradox: Isten nevében ölnek, búcsúcédula: üzérkednek a megváltással, bűnbocsánattal, vallási tanításon, elven vitatkoznak -> felekezetek közötti különbség, Isten nevében törvénykeznek, ölnek.
Éva ebben a színben apácaként jelenik meg (szüzességi fogadalom) -> Isten nevében lezárják a személyes életet.
Madách leszámol a vallási ideológiával: ez vallás, nem hit (egy hívő sem jelenik meg a színben).
A kereszténységen keresztül mutatja e, hogy a vallás személyes életeket tesz tönkre, illetve, hogy a hit intézményesedik, amellyel ő leszámol.
9. szín: Párizs („álom az álomban”)–Ádám álma Keplerként. Azért kiemelt szín, mert jelentős lélektani gondolat fogalmazódik meg benne.
Mivel ez csak egy álom, bármilyen gondolat, esemény belefér: Éva két szerepben (idealizált és démonikus nőkép), francia forradalom, (valamint megfogalmazódik a gondolat Magyarország: a szabadságharc csak egy szép álom, egyszer úgyis felébredünk).
Lendületes, mozgalmas tabló a francia forradalomról. Az eszme ezúttal a Tragédia más színeit is átszövő „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség” eszméje. A haza lép az első helyre az egyénnel szemben. Nagy ellentétek/ellentmondások kora: Ádám, mint Danton jelenik meg és Robespierre-vel áll szemben (Széchenyi <-> Kossuth). Danton – s vele Madách is – elfogadja a forradalmi erőszakot, DE a nép túlmegy a határon – vérszomj, mészárlás, értelmét vesztett erőszak => a forradalom tiszta eszméi a gyakorlatban pusztító ideológiává válnak. Ádám szerint senki sem győzött ebben, és tudta előre, hogy Robespierre is ki lesz végezve (ismételten belefér az álomba, hogy képes látni a jövőt). Ebben a környezetben a nő is szélsősége, ellentmondásos, így kap helyet a nő kétarcúsága a színben.
Végső soron: a forradalom megeszi gyermekeit, de eszméi változatlanul érvényesek.
11. szín: London (utolsó történeti szín) – (London: pusztulás.) Ezen szín az 1800-as években (XIX. század) játszódik, tehát Madách saját korában játszódik, a kapitalizmus kialakulásának időszakában. Az eszme ebben a színben a szabad verseny (Anglia, ipari forradalom ideje).
Kiemelt szín, mert: nem úgy épül fel, mint a többi, Madách saját kora, Ádám kívülálló/utazó, nincs egy egységes, összefüggő történet – mivel Madách nem látja át rendesen saját korát -, csak apró jelenetek, de mindegyik lényege ugyanaz: minden eladó, megvásárolható. Ezt bizonyítja a helyszín is, mely Londonon belül is egy piactér: a világ egy piac. (Arany János: Táncterem, Shakespeare: Színház, majd későbbiekben Arany János: Hídavatás).
Lezárulnak a történeti színek, így átlépünk a jövőbe.
12. szín: Falanszter – Az első futurisztikus szín – Fourier, francia utópista szocialista eszméi alapján. Megjelenik az egyéniséget elnyomó, merev, gépies társadalom (hosszú távon biztosan nem valósul meg). A tudomány eszméje itt nem bukik el. Ádám csak kívülállóként szemléli a falansztert. Megjelenik a frenológia (koponyatan) és a determinizmus felerősödik. Teljesen megszűnik az egyéniség fogalma – szándékosan, előzménye a Londoni színben látható, ahol az emberek önszántukból mondanak le egyéniségükről. Megtörténik az első embergyártási kísérlet -> ember lemásolja Isten (Lucifer már a mű elején megmondja az Úrnak).
Ádám csalódik a tudományban -> atomizál, leszámol vele. (Bizánci szín: a végletek ugyanazt a végletet váltják ki).
Ádám és Éva találkozásakor megjelenik az elszakíthatatlan anya-szerep, illetve Ádám is apa szerepben tűnik fel, mikor megtudja, hogy Éva gyermekét el akarják venni (rajta kívül mindenki lemondott a sajátjáról). Mivel Ádám kiállt Éváért, meglincselik -> Lucifer menti ki.
13. szín: Űr – Ádám ekkora mindenből kiábrándul, nem akar tovább a Földön maradni, így Lucifer felemeli az űrbe. Egy bizonyos ponton egyre gyengül, fázik -> mikor már nagyon gyenge, meghallja a Föld szellemének hívószavát.
Ádám név jelentése: ’földből való’ -> nem tud elszakadni, mivel, ha tovább emelkedik, meghal, így visszakényszerül. Felmerül viszont a kérdés: a jövőben az emberek el akarják majd hagyni a Földet?
Szellemi értelemben: elhagyva testi létét, szellemi lényként akar élni („magasabb szférákba” vágyik).
14. szín: Eszkimó-szín – Ebben a színben egy igen távoli jövőkép jelenik meg, mely a Föld kipusztulását mutatja. Ekkor jelenik meg az entrópia elmélet, mely a Naprendszer kihűlésének elméletét foglalja magába.
Ádám és Lucifer az Egyenlítő környékére érkezik, ahol találkoznak egy eszkimóval, akiről – mint kiderül – Ádám távoli leszármazottja. Az eszkimó istennek tekinti őt és azt kívánja/kéri tőle, hogy legyen több fóka a földön. Ez élelemszerzési szempontból volt fontos, ami azt jelenti, hogy az emberből egy elállatiasodott ösztönlény lett. Emellett Ádámék találkoznak Évával is, aki ebben a színben az eszkimó felesége. Megdöbbenti, hogy az eszkimó kéréséért cserébe felajánlja neki Évát, illetve az, ahogy a férfi bánik vele. Ebben az esetben tehát a nő eltárgyiasodásáról kapunk képet.
15. szín: utolsó keretszín – Ez ugyan nem kiemelt szín, viszont feleletem lezárásában fontos szereppel rendelkezik. Mint említettem korábban ez a mű utolsó színe, mikor Ádám felébred és ismét a Pálmafás vidéken találja, ahol Lucifer álmot bocsátott rá. Frusztrált, zaklatott, mégis magába zuhant – már-már depressziós – állapotban tér magához, szuicid gondolatai támadnak: végezni akar magával. Viszont, ha ezt megteszi, nem következik be az emberiség jövője, nem kezdődik el az emberiség története. Ekkor Éva bejelenti, hogy terhes, így elkezdődött a történelem.
Ádám megszólítja az Urat: Miért maradtunk életben? Három kérdést szegez neki:
1.
A lélek
szabadságára vonatkozik - Ha halhatatlan a lélek, érdemes-e folytatni az életet
és jónak maradni/lenni?
2.
Halad-e előre az
emberiség? – Megkérdőjelezi a hideg rációt, nem hisz a racionalitásnak, mivel a
remény túllép rajta.
3.
Van-e jutalma a
becsületességnek?
Az Úr nem ad konkrét feleletet a
kérdésekre, csak ennyit mond: „Mondtam
ember, küzdj és bízva bízzál…”. Ezen mondat szállóigévé lett és
végeredményében mindhárom kérdésre magyarázatot ad:
„… mondtam ember…” – Már megmondtam, mit kell tenned, mi a feladatod. Csináld azt és választ kapsz.
„… küzdj…” – Ez az ember dolga, mivel a küzdelem önmagában feltételezi a célt. Akinek van célja, annak van önuralma, ereje, az egyén összeszedett, koncentrált, e tulajdonságok pedig életben tartják
„… bízva bízzál…” – Bízz valamiben vagy valakiben, ez biztonságérzetet ad, bátorításul szolgál, támaszt nyújt ugyancsak az életben maradáshoz.
„… mondtam ember…” – Már megmondtam, mit kell tenned, mi a feladatod. Csináld azt és választ kapsz.
„… küzdj…” – Ez az ember dolga, mivel a küzdelem önmagában feltételezi a célt. Akinek van célja, annak van önuralma, ereje, az egyén összeszedett, koncentrált, e tulajdonságok pedig életben tartják
„… bízva bízzál…” – Bízz valamiben vagy valakiben, ez biztonságérzetet ad, bátorításul szolgál, támaszt nyújt ugyancsak az életben maradáshoz.
Fenti állításokat tekintve pedig
egyfajta választ kapunk a fő kérdésére, tehát arra, mi értelme, célja is van az
emberi életnek?
Feleletemet pedig a mű utóéletével
zárnám. Megszületése/keletkezése óta vita ötvözi, mely azt hivatott taglalni,
hogy sokak szerint nemigen vitatja a magyar nemzetiség kérdését, abszolút nem
nemzeti mű.
Összesen negyven nyelvre fordították le.
Először 1862-ben jelent meg nyomtatásban, első színházi előadására pedig 1883. szeptember 21-én a Nemzeti Színházban, Paulai Ede rendezésében. Az előadás századik évfordulóján rendelték el hivatalosan, hogy szeptember 21-e a magyar dráma napja legyen.
Összesen negyven nyelvre fordították le.
Először 1862-ben jelent meg nyomtatásban, első színházi előadására pedig 1883. szeptember 21-én a Nemzeti Színházban, Paulai Ede rendezésében. Az előadás századik évfordulóján rendelték el hivatalosan, hogy szeptember 21-e a magyar dráma napja legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése