- Szeretnék ember
lenni!
- Szerintem az
emberek nagyon furcsák.
- Nem furcsák,
gyönyörűek. Nézd, milyen gyökereik vannak, szépek és szabadok. Fantasztikusak!
- Igazad van. Én
elmennék legszívesebben, ha tehetném, és világot látnék. Csak úgy elsétálnék.
- Annyira vágyom
rá, hogy ne legyek így
földbe gyökerezve. Nem rágnám bogarak a levélkéim, ha ide süt a nap, egyszerűen
odébb mennék, ha szomjas lennék, meglocsolnám magam. Futnék, rohannék. Én
mennék a méhecskékhez, nem ők szállnának ide, hozzám. Én csókolnám őket, azok
pedig engem. Én is szerelmes akarok lenni, mint az emberek!
- De mi csak két
virág vagyunk... Lehetetlen!
- Álmodozni attól még szabad.
(Tóth
Szabina,
11. C)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése